Tartalomjegyzék
Kincsünk az orsi zászló Mítosz és valóság: gondolatok a Kapisztrán nap margójára. Egy (bernece) baráti látogatás |
------------------------------------------------------------------------------
Kincsünk az orsi zászló |
|
Gyülekezés a Nyugati pályaudvaron. Megyünk a táborba. A vonat indulása elott tíz perccel nagy kavarodás a Vízifarkas orsben. Nincs zászló. Móninak eszébe jut, hogy nála van, de nem hozta el. Pele addig faggatja, hogy hogyan került vajon hozzá, míg Móni el nem makogja izgalmában. Na de akárhogy is van, kell a zászló. Nosza, Mónival siettünk a Zozóhoz, hogy engedjen már el minket. Mint két eszeveszett elmebeteg, nekimentünk mindenkinek, és rohantunk Móniékhoz. Szerencsénk volt, hogy közel laknak. Én lent vártam, o meg szaladt fel a negyedikre. Végre elokaparta "valahonnan" a zászlót, és vágtattunk vissza a pályaudvarra. Útközben Móni a zászlót lobogtatta, én meg a rúddal nyársaltam fel mindenkit. Pont egy csapatfénykép kellos közepébe robbantunk be, de fo, hogy megvan a zászló, és mi is megérkeztünk idejében. Kunsági Eszter Vízifarkas ors |
Oszi rajprogram l993. |
|
l993. november l3. A rajmunkatervben ez áll: "Közös tájékozódási verseny a fiú rajjal". A helyzet az volt, hogy miután a Nyesték kimentek a Pilisbe megnézni a terepet, konstatálták, hogy a sár majdnem térdig ér az oszi-kora téli esozések miatt, így vagy 0elmarad a program vagy csinálunk helyette valami mást. Ugye a jó cserkész nem futamodik meg semmi elol, így hát az utóbbi lehetoség mellett döntöttünk; a legkevésbé sem szívmelengeto fovárosba. Talán még emlékeztek rá, milyen hócsatát vívtak egymással, miközben mi, akik az állomásokon vártunk rátok... hogy is mondjam... majdnem odafagytunk. (Na azért nem mindenki. Voltak kiváltságosok, akiket emberszámba vettek, és nem rakták ki oket a hóviharba. Nos, íme egy kis ízelíto stábunk (Paty, Agár, Lia) napjából, amint a Ferdinánd kapunál (hiába) vártuk a lelkes cserkészek kisebb-nagyobb csapatát. "13 óra 48 perc: MELEG VAN!!! Na nem, a hó még most is töretlen erovel esik (mondhatni, szakadatlanul szakad), de itt a Történeti Múzeum halljában kellemesen olvadgatunk. Hát igen, igen... Amikor reggel 8 óra 50 percre fölértünk a Ferdinánd kapuhoz, még csak nem is segíthettünk, micsoda megpróbáltatásokat kell majd átvészelnünk. Hamarosan Paty is befutott. Agár meg elfutott -na nem azért mert a Paty is befutott- vásárolni. Már (!) 11 óra 45 perckor megérkezett az elso csapat, mondván, hogy rossz helyen állunk, mert a Siklónál lévo kapuhoz ment mindenki -Baribál utasítása szerint. Rövidke monológok után (kösz' Baribál, stb.) befutott a Baribál és közölte a csapattal, hogy elnézte és ok mértek rosszul. Na sebaj! Gyorsan megvolt minden; romantikáztunk egy kicsit, (ez volt az állomásunk témája, mármint a romantika, mint korstílus ill. irodalmi fogalom) aztán továbbálltak. Röviddel késobb befutott a következo csoport. Ez egy egészen különleges csoport volt: egy fobol állt. Ezek után egy darab cserkészt nem láttunk, mivel a Baribál is elment. Ellenben rengeteg turista trappolt át kedveskis termünkön. (ld. az ábrát) Mindegyiket figyelmeztettük, hogy gondosan csukja be a kaput, mert kimegy a meleg, a hideg meg ugyebár bejön. Vették a lapot. Mereven bámultunk ki a rácsokon. Cserkész egy szál se. Már 13 óra 1 perc volt és továbbra sem tévedt arra senki sem csapatunkból. A hideg egyre elviselhetetlenebbé vált. Fagyott Nestlét ropogtattunk. (Hutve még jobb!) És bár -a Kapisztrán Nyúz 1. számának meséjébol tudtuk meg- a Nestlé a vonzás hatalma, mégsem vonzott a kapuhoz egy cserkészt sem. Idoközben a termosztátunk is felmondta a szolgálatot. Találkoztunk turistákkal, akik meleg húslevest követeltek tolünk, na meg voltak franciák, akik lehet, hogy hollandok voltak, de az is lehet. hogy spanyolok, -teljesen mindegy- meglátták a csukott kaput és -attól való félelmükben, hogy zárva van és itt nem juthatnak be a Várba - angolul kezdtek el beszélni. Aztán megnyugtattuk oket, hogy a látszat néha csal; a kapu nincsen bezárva. Felettébb örültek neki. Miután a Nestlé elfogyott, húsleves sem érkezett, na meg cserkészek sem, a helyi "faliújságra" kitettünk egy üzenetet, hogy az igen romantikus körülmények ellenére állomáshelyünket áthelyeztük a Történeti Múzeum halljába. Tehát 2 óra 33 perc van, itt ülünk a meleg hallban. A víztócsák már fölszáradtak körülöttünk, de -rajtunk kívül- cserkészek sehol. Paty hazament, Agár tanul. Én meg írok. Írtam. Ennyit a mai nap naplójából." Lia |
Egyszer voltam... |
|
...Hol nem voltam 2 hétig életem elso cserkésztáborában voltam. Cserkésztábor? Ha jobban belegondolok mint Új Ember (ez itt a reklám helye) egy kicsit teljesen mást vártam. És ahogy innen-onnan hallottam nemcsak nekem tunt föl, hogy ez egy kicsit más volt, mint a többi (pontosan 4 darab). Továbbmegyek, kimondottan laza volt (Hawaii, dizsi, napfény). Hé, emberek (akarom mondani cserkészek)! Én nem a betétszámlakönyvre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy több ehhez hasonló tábort akarunk-é avagy sem. Oszintén szólva jó volt, szép volt (köszönöm, ennyi!), de lehetett volna még jobb és még szebb is! Nagyon élveztem a táborépítést, jó érzés volt a saját eronkbol épített konyhában fozni. És egyáltalán.... A 24 órás játékon még nem sikerült sok tapasztalatot szereznem a commandozás terén, de majd jövore bepótoljuk. (Reméljük!) Mivel a mi orsünkben van a legtöbb újonc egy kicsit setén is és sután is intéztük a dolgainkat a HIKE-on. Na, de nem baj. Fo az optimizmus! Jövore már egész (és nem fél meg új ) emberként vágunk neki az útnak. Baseballozás, rohampálya - új dolgok, ebbol következik, hogy írtó nagy élmény és próba is volt számomra. Summa-summarum volt mit tanulnunk és lesz mit újítanunk az l995. évi hatodik Kapisztrán Cserkésztáborig. Egyetértetek? TIMSÓ |
Az osmagyarok csodafegyvere |
|
A magyar történelem csatáiban, de leginkább a honfoglalás korában dönto szerepet játszott a keleti népek által kifejlesztett "csodafegyver": a visszacsapó íj. Rendkívül eros fegyver volt ez, két-háromszorta messzebbre vitt, mint a nyugatiak egyszeru íja. Ugyanis összetett íj volt, más néven visszacsapó íj. Rugalmas fából, rápréselt szarulemezbol és állati inakból állt, markolatát és két szárnyának végét csontlemezek merevítették. Visszacsapó íjnak pedig azért nevezték, mert piheno alakjában fordított C-re emlékeztetett, s úgy ajzották föl, hogy két szárnyát áthúzták az ellenkezo irányba,, majd fölhúrozták. Néhány száz méterre röpítette a nyílvesszot. A monda szerint a "világcsúcsot" egy XVI. századi janicsár tartotta, aki átlotte a boszporuszi tengerszorost, annak szélessége pedig 800 méter. Ennek az íjnak nagy múltja van. Feltehetoen már az oskokor végén kialakult, mert a kelet- spanyolországi sziklafestmények vadászainál már látunk ilyen íjakat, aztán foként Keleten él tovább a sztyeppék harcosainál és vadászainál. Egy-egy ilyen íj elkészítése -beleszámítva famagvának szárítását, pácolását- néha két-három esztendobe is beletelt. Külsejét nyírfahánccsal vagy nemes borrel vonták be, s néha aranyozással cifrázták. Az "aranyíj" hatalmi jelkép volt. Ennek a drága fegyvernek legnagyobb ellensége az eso, a nedvesség volt. Ezért amikor nem használták, bortokba, íjtegezbe rejtették. Ezeket a nagyszeru fegyvereket használták oseink nyugat-európai hadjárataik alkalmával is. A hadicsel a következo volt: a távoli nyílzápor megbontotta az ellenség zárt tömbjeit, s e megzavart hadat támadta aztán az ellenség számára kiszámíthatatlan kavarodásban -amely voltaképpen zászlójelzésekkel irányított hadmozdulatok sorozata volt- a magyar sereg. A kavarodás végül is seregünk színlelt megfutamodásával végzodött. Ennek célja az volt, hogy az ellenség hadrend helyett kisebb csoportokra bomoljon, s szinte egyenként kezdje meg a megfutottak üldözését. Ekkor került sor a híres hátrafelé nyilazásra, amikor a vágtató lovas nyergében hátrafordulva lotte ki halált hozó nyilait. Az íj félelmetes fegyver volt. A megrémült nyugati népek templomaiban gyakran felhangzott könyörgésekben az égiek védelmét kérték ellene. Hiúz |
Delfin orsi portya |
|
1994. július 14., Csütörtök. Déli pályaudvar. Ez a nap az utazás jegyében telt el. Amint felszálltunk a Dombóvár felé induló vonatra, rájöttünk arra, amin változtatni úgyse lehet; nincs üres fülke. Ezért kiszúrtunk egy igen szimpatikus két fülke közötti átjáróhelységet, és letelepedtünk. (A kalauzok és utasok, nagy örömére.) Amikor lekászálódtunk, 1 órát vártunk a csatlakozásra Kárász-Kövlény felé. Beültünk a váróterembe, táplálkoztunk és megismerkedtünk egy igen szimpi WC-s nénivel. A 40 perces vonatút alatt meghallgattuk a kalauz véleményét a kávé megcukrozását illetoen és leszálltunk. Kezdetét vette túránk! Még aznap 3 km gyalogtúra várt ránk. De mire odaértünk, valahogy megingott a hitünk a vezetoink számolási képességeiben. Ugyanis a 3 7-re nott. De fel a fejjel! Még akkor sem kámpicsorodtunk el, mikor a Lia elkezdte mondani a tevés, piramisos, Sanyás (kinek, hogy tetszik jobban) viccet. Akkor még nem tudtuk mi vár ránk. Kevés hiányzott hozzá, hogy ez az este lincseléssel végzodjön, de ez végül is ez elmaradt, így lefeküdtünk aludni. 1994. július 15., Péntek. Alvás, ébredés. “Mai útvonalunk 10 km, és csak a Zengore kell fölmásznunk.” Ezzel a jelszóval keltettek bennünket. A remény megsokszorozta eroinket és nagy kedvvel indultunk útnak. Ez a vállalkozási kedv úgy délután felé lecsökkent (mondhatnám, 0-ra redukálódott), amikor elkezdett esni az eso, és megkaptuk a bejelentést: ha 15 perc alatt nem érünk el az Arborétumba (kb. 1,5 km), akkor nem eszünk, nem pihenünk, hanem irány a Zengo! De odaértünk 5-re, megvacsoráztunk, megnéztük az Arborétumot, hallgattunk egy misét és továbbhurcoltuk magunkat, fel a hegyre. Fent az esoházban letáboroztunk, a tuzrakóhelyen tüzet raktunk, és a konzervek elfogyasztása után mindenki elhelyezkedett, majd jó éjt kívántunk egymásnak. 1994. július 16., Szombat. Alvás, ébredés. “Reggel, ha 7 órát ütött már...” hajnali 7-kor erre az ****** énekre ébredtünk. Nosza, induljunk! Ami ezután következett, mindenki álmait (a rémálmait) felülmúlta. Ugyanis mi, kis naivak, azt gondoltuk, hogy lefelé menni csak könnyebb lehet, mint fölfelé, pedig hát... Nyakig éro csalán, szederbokrok, különféle elkorhadt fadarabok és fu akadályozta utunkat, és mire leértünk a hegyrol, az emberek lába igen sok sebbol vérzett. A lelkesedést csak fokozta, hogy a várva várt patakok nem voltak iható vizuek. (Az már külön pech, hogy a Zengon sem volt ivóvíz.) Egy 2 km-es autókázás után róttuk tovább a métereket. Úgy délután 2 körül megérkeztünk Zobákpusztára. Gondoltuk, hogy itt pihenhetünk, ugyanis még csak utunk felén járhattunk. De kiderült, hogy bizonyos élelmezési problémák miatt kénytelenek vagyunk a Vasas- forrásnál, Zobákpuszta mellett aludni. (Ennek örömére eljártunk egy “tangó”-t, és egy “ó man csecsé”-t az úton. Aznap este egy Kft. alakulása is lezajlott és tanultunk egy pár éneket is (ezt majd a végén közlöm). 1994. július 17., Vasárnap. Alvás, ébredés. Reggeli után irány Anyák kútja! Idoben oda is értünk, és gyönyöru helyen éjszakáztunk. A fürdés azon a napon élvezet volt. Bizonyos fényképek is készültek, de ezeket “az illendoség miatt sajnos kénytelenek voltunk a szemétbe vágni, hogy ne fertozzük meg az ifjúságot”. Este egy pár gondolat, imádság vasárnap lévén, és elbúcsúztunk a Gábortól és a Lajcsitól, ugyanis ok másnap hazaindultak. 1994. július 18., Hétfo. Alvás, ébredés. A Gáborék elmentek, mi pedig elindultunk Orfure, hogy onnan átugorjunk fürdozni Abaligetre. Abaligeten mi kinéztük az éjszakai helyünket, és vártuk a Timit és a Kingát, akik bementek Pécsre a Zsóka elé. Pont mire megjöttek, kitört egy hatalmas vihar, eloltotta kis tüzünket, és még a ponyvát sem tudtuk kifeszíteni. Ezért csak magunkra vettük, a zsákokat letakartuk esokabáttal, és 10 ember + 10 hálózsák + 10 polifoam bent szorongott a ponyva alatt. Ámde mindeközben a Timi megsebesült, a Lia bevitte az orvoshoz, mi pedig megpróbáltunk: 1. elhelyezkedni 2. aludni. Az egyik kevésbé ment, mint a másik. És amikor már végre mindenki úgy-ahogy megtalálta a helyét, a ponyva kezdett átázni, és beleragadt az arcunkba, a hátizsákunkba. A polifoamok és a hálózsákok csurom vizesek lettek. 2 és fél óra nyomorgás után visszajött a Lia, és elkalauzolt minket a busz megállójába, ahol felköszöntöttük a kis Lajost (Nóra) és a Liát. 1994. július 19., Kedd. Alvás, ébredés. A Timi a reggeli busszal hazament, minket pedig nem túl udvarias módon elküldtek Kukutyinba zabot hegyezni. Megnéztük a barlangot, és felmentünk a Jakab hegyre víg éneklés mellett. Fent a leheto legszebb, legmayerebb, legfájnabb esoházat találtuk. Minden szép lett volna, de itt sem volt iható víz; nyomóskút volt (legalább olyan fáin) és ismét történt egy baleset: a Lia a rátenyerelt egy izzó kore. Szegény aznap este úgy aludt, hogy a keze egy bográcsba lógott, amiben hideg víz volt. Egyébként, ebbol o nem iható vízbol olyan undorító, ámde finom teát foztünk, mint más senki. 1994. július 20., Szerda. Alvás, ébredés. A Kinga és a Lia “kora” reggel elmentek vásárolni Kovágószolosre, mi pedig rendet raktunk, az ajándék színezokönyvet töltöttük meg poénokkal, és berendeztük az esoházat. 1230 -kor reggeliztünk, amikor a Kingáék visszaértek. Kicsit furcsán sült el a dolog, mert éppen vagy 30 turistát szórakoztattunk, mikor felhangzott: “Kapisztrán üsd, Kapisztrán vágd!”, mi meg visszaordítottunk: “RÁÁÁ!”. És mindezt a beszélgetés közben. De végül megértették a témát (mármint, a turisták). Ennek a napnak a további része csupa hawaii volt, sok poén, móka, kacagás, este pedig egy búcsútábortüzet tartottunk a valamikori kolostor romjai között. Nagyon hangulatos és romantikus volt. Kívánságmusor volt éppen, amikor kitört a zápor, mi visszavonultunk az esoházba, és folytattuk mulatozásunkat. Mielott nyugovóra tértünk volna egy üveg nagyon finom italt ittunk, majd úgy 130 tájban lefeküdtünk. 1994. július 21., Csütörtök. Alvás, ébredés. Eljött az utolsó nap. Miután fényképeink kifogytak, ledzsaltunk Kovágószolosre, ott megnéztük a templomot (kívülrol), majd felültünk egy buszra, és bementünk Pécsre. Ott igen nagy feltunést keltettünk, nem csak a Zsinagógában, de az utcákon is. Két üveg üdítovel a hónunk alatt kimentünk a Pályaudvarra, és ingyen eloadást tartottunk a Munkásszállónak. Élvezték, szó se róla. 1840 -kor felültünk az Intercityre, ahol találkoztunk egy cserkésztiszttel (aki mellesleg az Országos Vezetotiszt volt), és hazavonatoztunk. Szüleink, testvéreink, rokonaink már szívrepesve vártak. Mit írhatnék még? Talán csak annyit: Ez volt a mi szadista portyánk! Résztvevok: Lia, Szendroi Gábor, Ratinland Timi, Kinga, Adél, Nóra, Zsóka, Judit, Ildi és én. Megtett út: kb. 76 km. És végül, de nem utolsó sorban az ígért dal, amit mindenkinek ajánlhatok jelszónak: Nem vagyok ideges, fo a nyugalom 100 évig élek én, ha így folytatom Arcomon csak mosoly lehet és deru Mert az élet végso fokon nagyszeru. Vidáman így énekelek, énekelj te is velem, nem lesz nehéz! Nem akarok evvel senkinek az önérzetébe taposni, de úgy érzem, ezt a dalt egyszeruen kell, hogy mindenki ismerje. Aztán lehet vitatkozni rajta. (Nem mi költöttük!!!) Boci, boci tarka türüp Pasubaduba Minden fiú marha türüp Pasubaduba Ha kino a szarva türüp Pasubaduba Kész a szarvasmarha türüp Pasubaduba Ezt azonban mi költöttük... Fürödni kéne, fürödni már Lassan leszáll az éj Nyújtsd ide édes a szappanomat, Ki tudja látom-e még? Refr. Ki tudja, merre visz a mi utunk, Ki tudja, látom-e a fogkefémet, Ki tudja, mely éjnek, mely hajnalán Indul az orsünk tovább??? A cikk készült az orstagok élményei alapján. Lejegyezte: Dezso |
Mítosz és valóság: gondolatok a Kapisztrán nap margójára. |
|
Csapatunk névadója igen összetett személyiség volt. Ha megkérdezek valakit, hogy mit tud róla, a következo válaszok érkeznek: "szerzetes volt", "olasz", járt Magyarországon", "talán Nándor fehérváron is tett-vett valamit". Többet nemigen tud róla az egyszeru cserkész. Sajnos. Kapisztránt halála után is szentté avatták. Mi is az hogy szent? Valami embertol elrugaszkodott, égi tisztaság? Kapisztránra nem ez volt a jellemzo. Élete elso 30 éve tobzódással (alkohol, nok, stb...) és léhasággal telt el. Az adósok börtönébol megszökve szánta csak el magát, hogy szerzetes lesz. lehet, hogy részben azért, mert a szerzetest védte a rend, és nem adták ki világi bíróságoknak. Mivel szép fiatal felesége is meghalt közben, beléphetett a Ferences rendbe. A krónikák "izzó szenvedélyét" emelik ki, melyet ettol fogva nem a nokre, hanem eretnekek megtérítésére fordított. Ebbe igencsak sok energiát "ölt" bele, kedvenc módszere a máglya, és a kínpad volt. Mértéktelensége miatt végül Pojdebrád György kitiltotta Sziléziából. Itt ugyanis a szent ostya meggyalázásának címén tömegesen öletett meg zsidókat, tegyük hozzá hogy alaptalanul. Eddig Kapisztrán csak egy volt az egyház sötét alakjai közül. Amivel kiemelkedett, az karizmája, szónoki képessége volt. Bár csak olaszul és latinul tudott, mégis sok huszita megtért szuggesztív beszédének hatására, melybol egy szót sem értett elvileg. A gondolat azonban hatott. Energiája, mely 10 másik embernek is elég lett volna, végre pozitív irányba fordult, amikor figyelmes lett a II Callixtus pápa által meghirdetett keresztes háborúra. Ettol fogva csak ennek élt, tízezreket tudott mozgósítani és megindítani beszédeivel, pedig a magyarok semmit sem tudtak latinul, o magyarul viszont soha sem beszélt. Kapisztrán életének legfobb tanulsága számomra, hogy a jó a rossz mellett lakozik, néha nagyon kevés választja el. Kapisztrán állandóan kötéltáncot járt a jó és a rossz között - a nándorfehérvári diadal majdnem elveszett, csak azért, mert o tenni akarásától hajtva, a legalkalmatlanabb pillanatban adta meg a parancsot kaszásainak a támadásra, felborítva ezzel a hadrendet. Kapisztrán hihetetlen energiája alkotó és romboló tetteket hajtott végre. Nevéhez az utókor az alkotást, a hálás magyarok hatására pedig a szent jelzot fuzi. Élete jó példa a nagyság és az esendoség elválaszthatatlanságára, melybol a kivezeto utat csak az alázat, mások és saját magunk iránti könyörület jelenthet. Kíváncsi vagyok mi lett volna Kapisztránból a XX. században, melyben volt néhány karizmatikus ember. Voltak Iljicsek, Adolfok, Benitók, de voltak - és vannak - Márton Áronok, J. F. Kennedyk, Mahatma Gandhik is. Vajon mi okozta azt, hogy egy tulajdonság "túltengése" két ennyire szélsoséges csoportot hozott létre? Róka |
Tudmány és Technika |
|
Ma az elektromosságról lesz szó. Bizonyára sokan hallottatok már az úgynevezett statikus elektromosságról. Például, mikor leveszitek a muszálas pulóvereteket, akkor a hajatok (különösen a frissen mosott, hosszú haj) szerteszét áll és ha hozzáértek valakihez, akkor “megrázzátok”. Ez azért van, mert a szaru (a haj) és muanyag dörzsölgetésével elektronokat halmozunk fel a szaruban. Amik aztán egymást taszítva furcsa módon rendezik el a hajszálakat és másba átáramolva megcsípik ôt. Mik is az elektronok? Az atommagoknál jóval kisebb részecskék, melyek töltést hordoznak. Az elektromos töltés hasonlít a mágnesességre. Két azonos töltésu részecske taszítja egymást, míg két különbözô töltésu vonzza egymást, hasonlóan a mágnesrudak északi és déli pólusaihoz. Az elektronnak negatív töltése van, ezért két elektron taszítja egymást. Az elektronok az atomok részei. Ha veszünk valamilyen atomot, abban van egy az elektronoknál sokkal nagyobb tömegu atommag, ami pozitív töltésu részecskékbôl áll és vannak a körülötte keringô könnyu elektronok. Minden atomban pontosan ugyanannyi pozitív töltésu részecske van, mint ahány elektron, és így a töltések kiegyenlítik egymást. Azaz, ha kívülrôl tekintünk egy atomra, az nem mutat töltést, semlegesnek látszik. Se nem vonzza, se nem taszítja az elektronokat. Azonban az elektronok bizonyos körülmények között leszakadhatnak az atommagról és vándorútra indulhatnak. Ekkor az atom, amibôl néháy elektron már hiányzik, több pozitív töltést hordoz majd, mint amennyi negatív töltésu elektronja van és ezért pozitív töltésu lesz. Az elszakadt elektron pedg vándorló negatív töltéssé válik. A fémek jó példa erre. Ott az atommagok egy rácsba rendezôdnek és levetik néhány elektronjukat. Ez a sok elektron aztán felhôként mozoghat a fémben. Ha valami vonzza az elektronokat a fém egyik végébôl a másikba, akkor kialakulhat az elektronok áramlása, régies szóval az elektronáram vagy áram. Ahhoz, hogy áram kialakuljon, kell valami, ami az elektronokat elvonzza az egyik helyrôl a másikra, mert magukra hagyva teljesen összevissza mozogának a fémben. Ezt a valamit úgy hívjuk, hogy feszültség. Egy bizonyos feszültség mindíg 2 pont között van. Sohasem mondjuk egy drótra, hogy abban 220V van, mert a 220V az mindig 2 drót között van. Minnél nagyobb a feszültség 2 pont között, annál inkább szeretnének az elektronok átmenni az egyik pontból a másikba. Sajnos azonban nem mindig tudnak. Az elektronok ugyanis nem minden anyagban képesek mozogni. Levegôben például egyáltalán nem. Fémekben igen jól, muanyagokben nem nagyon, tiszta (desztillált) vízben nem, de szennyezett (ionokat tartalmazó) pl. csapvízben már tudnak, csak gyengén. A fizikusok az anyagokat ellenállásukkal jellemzik. Minnél nagyobb egy anyag ellenállása, annál jobban akadályozza az elektronok mozgását. Pl a levegô ellenállása szinte végtelen nagy, nem is mozognak benne az elektronok. Jó is, hogy így van, mert a konnektor két fémrésze között levô 220V nagyon sok és az elektronok nagyon át akarnak menni az egyik vezetékrôl a másikra. Szerencsére a levegô nagy ellenállása miatt nem tudnak. De ha például egy lámpát dugunk a konnektorba, azzal az ellenállást lecsökkentjük a végtelenrôl és az elektronok elindulhatnak. Minthogy a lámpának van ellenállása, azért akadályba ütköznek, így egy adott idô alatt csak bizonyos számú elektron jut át. Ha a lámpának nagy az ellenállása, akkor kevés, ha kicsi az ellenállása, akkor sok elektron képes átmenni. A feszültség hatására kialakuló áram nagyságát amperben mérik [A]. Az áram 1 A, ha egy kialakult elektronáramlásban egy másodperc alatt 624`180`600`000`000`000 darab elektron áramlik át. Ez kicsit sok. Az ellenállást pedig Ohm-ban [(] (nagy omega) mérjük. Ugyanis Ohm volt az a fizikus, aki rájött, hogy ha ugyanakkora a feszültség, akkor egy kétszer akkora ellenálláson pontosan feleakkora áram folyik. Ebbôl lett az Ohm törvény: Ahol I jelöli az áramot, U a feszültséget és R az ellenállást. Azaz, ha 2 pont között U a feszültség (pl 220V a konnektor 2 érintkezôje között), és oda én egy R ellenállású valamit teszek (pl egy 1000(-os lámpát), akkor ott 220/1000=0,22 A erôsségu áram fog folyni. A lámpát a konnektorhoz kapcsoló vezetékek ellenállása gyakorlatilag 0, így csak a lámpa áll ellen számottevôen az elektronáramnak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az áram és a feszültség összeszorzásával kapjuk meg az elektromos teljesítményt, azaz, hogy az adott fogyasztó mennyi energiát ad le másodpercenként. Ezt wattban mérjük [W], James Watt a gôzgép feltalálója után. Jelen esetben 220-at és 0.22-t kell összeszorozni, az eredmény 48.4. Az ilyen ellenállású lámpát hívják 50 wattos izzónak. (Tulajdonképpen ez rossz elnevezés, mert a lámpára nem a teljesítménye jellemzô, hanem az ellenállása. De a hétköznapi ember nem tud mit kezdeni az “1000 ohmos lámpa” elnevezéssel. És minthogy midenhol 220V a feszültség, így inkább kiszámolták, hogy ha ezt az “1000 ohmos lámpát” 220V-ra kapcsolják, akkor kb 50W teljesítménnyel fog égni. Ha a lámpát az Amerikában használatos 110V-ra kapcsoljuk, más teljesítményt ad le. Számold ki mennyit!) Tehát mégegyszer: A feszültség 2 pont között van, amik között levô ellenállástól függôen valamilyen áram folyik, amit az Ohm törvény alapján számolhatunk ki. Az így kiszámolt áramot a feszültséggel összeszorozva a felvett teljesítményt kapjuk. És egy kis balesetvédelem. Nemcsak úgy tudod agyonvágni magad, ha bal kezedet a konnektor bal lukába, jobb kezedet pedig a jobb lukába dugod (ekkor az áram fôként karjaidon és szíveden át folyik), hanem elég, ha egyik kezedet dugod be a megfelelô lukba, mert a föld és az egyik -fázisnak nevezett- luk között ugyancsak 220V van. Így a kezeden és a lábadon át fog folyni az áram. A fürdôkádban levô víz is vezet, így ha abba dobod a muködô hajszárítót, miközben a vízben ülsz, rossz lesz neked. Zozó |
Panni |
|
Osz van. A villamosok sárgulnak már. Panni vidáman ugrálva próbálja elérni a leszállást jelzo gombot. Gyönyöru lány. A napba lehet nézni, a kvarclámpába nem. Szép, hosszú, vállig éro füle belelóg a szemébe. Megáll a busz. Panni leszáll. A vezeto kinyitja az ajtót. Ebben a pillanatban kanyarodott be egy autó a közértbe. Panni tovább libben, majd eszeveszett futásba kezd, hogy elérje a villamost. Egy karnyújtásnyiira volt az orra hegye a szemétol. A suliba menet egy vitorlázó gépet pillantott meg az égen. Szabályos kört írt le a lába. Sietnie kellett, nehogy elkéssen, kettesével szedte a lépcsoket, majd a kanyarban eldobta oket. A nagy futásban elfáradt. Megtörölte a homlokát. A szemöldökétol egészen a háta közepéig. A nagy futástól kilógó nyelvét visszaturte a cipojébe. Odalépett a tanterem ajtajához, és bekukucskált a kulcslyukon. Ha valaki bentrol szemlélne kifelé, akkor látható, milyen szép a szeme, ilyenkor sajnos csak az egyik látszik. Dehát párosan szép az élet. Panni belép az osztályba. Petinek tátva marad a szája. Másképp nem fér be a foga. Így kipirultan, piros rózsáákkal az arcán talán még szebbnek látszik a lány. Eltelt egy nehéz nap. Ismét este van. Panni csendesen horkol. Az üveg megrepedt, 2 macska megdöglött. Ez egy csendes éjszaka. Panni fogai gyönyöruen fehérlenek. Szinte muvészi pontossággal illeszkednek egymáshoz. Most is mosolyog. Álmáában kivillan mesés foga a pohárban. Reggel csörög az óra. Panni felriad. Majd kinyitja a szemét és kezdodik a nap elolrol. Ez a cikk nem jött volna létre, ha nincs az unokaöcsém, Gebaner György, -a sülysápi Suli-sokk újság -és végül, de nem utolsósorban Kétszery Csilla. Mihály Anna |
Lánglovagok |
|
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, az Óperenciás tengeren túl, de az Üveghegyen innen volt egyszer egy elvarázsolt cserkészaltábor-parancsnok. Hanem ennek az elvarázsolt cserkészaltábor-parancsnoknak volt 4 orse. Egyszer a legnagyobb ors - ez egy rendhagyó mese - elindult szerencsétpróbálni. Mentek, mendegéltek 3 nap és 3 éjjel - még a küküllon is leereszkedtek egy dióhéjban -, de nem jutottak túl messzire, mert útjukat állta a gonosz Olajoskondér. (Állj, farkasok, van-e köztetek...?)-Derék vitézek, itt addig át nem juttok, míg ki nem vágjátok az erdo legmagasabb fáját, ezzel a heringgel, és hasábburgonyát nem készítetek beloele. Az ifjú lovagok sem voltak restek, nekiláttak, csak úgy istesesen "Megrakják a tüzet...". A következo lépés a krumpli volt: "Fel, fel vitézek, a padlásra, krumplit pucolni vacsorára...". Hes, szép magyar vitézek, aranyoos leventék, köpülték a vajat, aztán széjjelkenték. Alig telt bele egy fertályóra, s máris ott melegedett az olajoskondér - olajos tartalmával együtt - a Ladányi könyveibol rakott máglya felett. "Rakd meg, rakd meg cserkészpajtás azt a tüzet...". Hanem eközben a Gonosz Olajoskondér sem volt rest, megidézett egy láthatatlan legalább -1- feju - sárkány-t, hogy meghiúsítsa a bátor vállalkozók próbálkozását. Jött is a sárkány, nagy sebbel-lobbal, de mivel láthatatlan volt és minden zajt elnyomott a romamra szólító trombitaszó, hoseink nem vették észre, és - minden bizonnyal ezért - hatalmas tuzcsóva borítá be az Olajoskondért. (Az Ölajoskondér jót röhögött, hiszen szerzett immunitása volt minden tuzalapú támadásra.) Lángolt az ebadta, de ellenfelei sem adták fel egykönnyen. - Oltsuk ládafedovel - Nem jó, elolvad! - Oltsuk vízzel - Nem jó, kifröcsköl! -Oltsuk fedovel-Nem jó, túl kicsi! -Oltsuk konyharuhával-Nem jó, elég! -Elég!- pattant ki az isteni szikra valakinek a fejébol, és csak azért nem gyújtotta meg az olajat, mert már égett. -Használjuk ki az univerzális MÁV-ponyva nyújtotta lehetoségeket!- nosza, a markos legények felragadtak egy arra kószáló MÁV-ponyvát, s beboríták vele a pokol eme lángoló bugyrát, hanem olyan szerencsésen, hogy még a láthatatlan lealább -1-feju-sárkányt is beledöntötték a bográcsba. Valószínuleg emiatt eregetett kénköves torokkaparó füstöt a bogrács, és lobbant mindig újra lángra, ahányszor megemelték a sikoltozó ponyvát. Na, de hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, gyozött az igazság-no és a szaktudás- a gonosz sárkány belefulladt a forró olajba, ami a harc végére alaludt, és nem is gyulladt meg újra amíg világ a világ, még 2 nap. Az, hogy a lovagokkal a továbbiakban mi történt, már egy másik történet, melynek elbeszélésére máskor kerül sor. A történet filmváltozatban is megjelent. Megtekintheto a KAPISZTÁNVISION Börzsöny l994 c. összeállításában. (A történetben szereplo nevek és helységnevek mind a KAPISZTRÁNVISION bejegyzett védjelei. Ezen védjegyek átvétele, másolása, illetve bármilyen módon való újrafelhasználása csak a KAPISZTRÁNVISION engedélyével lehetséges.) |
Egy (bernece) baráti látogatás |
|
Nyilván mindenki a rá jellemzo módon élte meg a cserkésztábor valóságát, s emlékezetében az így kialakult kép rögzült. A Keselyu azonban "lecsapott rám" és arra kért, foglaljam írásba a magam tapasztalatait, élményeit. Természetesen írásom nem pusztán azért lesz rövid, mert az elobb említett "jómadár" (a Tisztelt Szerkeszto Úr) így kívánta, hanem mert egy félnapos villámlátogatásról volt szó. Mindjárt reggel, a vonatról való leszállás után észrevettem, hogy "rázós" vállalkozás a cserkészek lelkipásztori gondozása: a furgon 4O km-en keresztül pattogott a hepehupákon (az állomástól a táborig). Az újabb "megrázkódtatásig" (értsd: visszaút) azonban már minden simán ment. Úgy láttam, hogy a jókedv és az alkalmazkodás, az oldottság és a komolyság, a fegyelem és a szükséges "lezserség", a rögtönzések és a szakértelem jól kiegészítették egymást, harmonikusan, kiegyensúlyozottan illeszkedtek. Biztos, hogy (utólag elemezve) cserkészeti-szakmai szempontból találtatok javítanivalót a szervezésben, a napirend beosztásában, az érintkezési stílusban, a gyakorlati megoldásokban. A megérzés szintjén azonban úgy észleltem, hogy alapvetoen minden rendben van ( a papoknál az elso összbenyomás megbízható, a gyors helyzetfelmérés képességének fejlettsége hivatásuk gyakorlatából fakadó "szakmai ártalom"). Különösen tetszett a kicsik számára tartott reggeli elmélkedés, a misén való összeszedett, oszinte hitet tanúsító, imádságos részvétel. A cserkészet keresztény jellegéhez ne csak az önazonosság megorzése miatt ragaszkodjatok (tehát, hogy Bi-Pi így gondolta el, s ezért ezen nem szabad változtatni), hanem mert enélkül az egész mozgalom eltorzulna! Szórakoztató üdülés vagy - ellenkezoleg - rossz katonásdi lenne belole. Keresztény alapokon (a feltétlen szeretet hitének bázisán) viszont a cserkészet a túlvilági üdvösség evilági elokészítésének egyik ragyogó eszköze. A fegyelem, a gyakorlatiasság, a próbatételek, a játék, a terrmészet értékelése az Isten- és emberszeretet fényében új mélységet és értelmet kap. Remélem, a mézédes görögdinnye, a pompás sültkrumpli, a fokhagymás pirítós, a függoágybann való kényelmes szundikálás intenzív és írás közben felidézett emléke nem rostálta meg egyoldalúan a memóriámat, s nem "csak a szépre emlékezem". Igen, jó és szép volt az a nap, s köszönöm, hogy (helyenként "megrázóan"...) azzá tettétek! Dicsértessék a Jézus Krisztus : Péter atya Tábor utáni váratlan "örömök" A tábor utolsó napján sírva váltunk el az (elo) utótáborosoktól. Örömökkel tele indultunk haza, hogy újra élvezhetjük majd az otthon melegét. MEGÉRKEZTÜNK! A búcsúzkodás a vonatnál kicsit hosszan tartott, így hamarosan elfáradtunk.Miközben "vágtattam" hazafele, arra gondoltam, hogy melyen jó lesz majd otthon áztatni magam a fürdokádban. Hátamon a hatalmas batyuval baktattam felfele a lépcson. Kopogtam egy ideig, de nem nyitottak ajtót. Azt hittem csak viccelnek. Csengettem, ordítottam, hogy ne hülyéskedjenek, hanem engedjenek be. A fürdés ezekben a percekben számomra csak álom volt. Úgy éreztem, hogy egy világ omlott össze bennem. 2 órát vártam, míg kedves édesanyám hazajött. Berontottam a házba, megrohamoztam a fürdoszobát, mint egy vad Bivaly, és élveztem a forró pillanatokat. Tóbiás Mónika és Kunsági Eszter |
Nagytábori zárójelentés |
|
Azzal a megtisztelo feladattal bízott meg Bivaly "a vajszívu", hogy valami beszámoló félét írjak az idei nagytábor egészségügyi helyzetérol. Szóval hol is kezdjem? Áhá!...(ez a pszichológiában AHA- élmény... HEURÉKA!) Tehát, az elso emlékezetes sérülést egy balta okozta Nelly egyik ujján de a hihetetlenül "gyors és szakszeru" ellátásnak köszönhetoen nem kellett komolyabb orvászati eszközöket bevetni... Ezt követte Kinga esete az egészségügyi-doboz "írtó éles" ollójáával: sikeresen azaz mesterien - elvágta az ujját! Ezen és ehhez hasonló "balesetecskék" mellett felütötték fejüket a különbözo vírusok; megjelentek a különféle csípéseket osztogató bögölycsapatok; egyeseknek pedig a bakancs makacs keménysége okozott kellemetlenséget (.. igen kitaláltad, vízhólyagok keletkeztek a lábukon!) Nem elhanyagolandó a Sas ors Guinnes-rekordok könyvébe illo "emberhullása" egy vírus orvtámadásától! Ebbol következett, hogy a fél ors napokig a betegágyat,, vagy a patakpart "puha fövenyét" nyomta. (Érdekes, hogy az említett helyen az erdészek fupusztulásról és talajsüllyedésrol adtak hírt az elmúlt hetekben...) S hogy milyen volt a betegsereg hangulata? Kolónak köszönhetoen, aki még félholtan is hozta a formáját, nem volt éppen tragikusnak nevezheto. Egyetlen egy dolog , amit kissé nehezen turtek az a KOPLALÁS volt...("Szeláví") A tábor "záróbetegségeként" a szemgyulladás jelentkezett, minek következtében Zsófi és Zozó néhány napon át megpróbálták a piros szemet divatba hozni, de mivel nem arattak valami nagy sikert: felmondtak "munkáltatójuknak"! Ezzel véget is ért a táborunk, így vége a beszámolómnak is... (alig vártad, mi?...) Nos még egy dolog utoljára, de nem utolsó sorban!! Azt hiszem többek nevében köszönhetem meg Bivalynak a betegek gondos szállítását! Köszcsi!!! Jó munkát és jó egészséget! Judit |
Ez Vízifarkas! |
|
(részlet a tábori naplóból) 11. Csütörtök: Rajjáték kezdodik a Sámán megmentéséért. A feladat: megtalálni bizonyos tárgyakat, amin az orsi jelölés található, és egy cetli rajta egy gyógynövény (elég gyógy, hiszen olyan nehéz volt megtalálni) és hozzá mellékelt szöveg. Szóval a virágból annyit kellet szedni, amennyit csak bírtunk (ez nálunk kb. 3 szálat jelentett). Egyébként a játéknak semmi célja nem volt, mert sámánunk spontán meggyógyult. A játékido is hamar eltelt, mi pedig alaposan megéheztünk. Ebéd után foci következett, amelyben sokan résztvettek. Na, természetesen a lányok csapata nyert (Kicsit Szilágyi?). Vacsora után rajtuz volt, a lányoké a mi tuzhelyünkön. Ez a nap is hamar eltelt, de hogy legalábbb egy érdekes oldal legyen az újságban, még egyet leírok. 12. Péntek: Corvin nap. A délelotti versenyen pénzeket lehetett szerezni. Az orsünk nagyon jól szerepelt (Hát hiába is...). A legszimpatikusabbb feladatnak a kocsitolás ígérkezett. Egy gyerek (meg a Bivaly) ült a kocsiban, aki irányított. Meg kell hagyni, Bivi csak nehezékként szolgált (ezt oo mondta!). Ebben a versenyben másodikok lettünk, a többi valószínuleg nem volt emlékezetes, mert nem jegyeztem meg. Eljött a délután. Mi másszázsszalonként üzemeltünk (ezt ne értsétek félre!). Az üzlet ugyanolyan jól ment, mint másoknak, sot még jobban is. Csak úgy dolt a pénz (felénk). (Ebben az esetben jó, hogy a pénz nem fából van). A megmaradt 5OO pénzzel nem tudtunk mit kezdeni, mivel a szórakozásra nem sok idonk maradt. A játék lefújása után vacsorát is kaptunk, melyet néhány ember elkészített nekünk. A zászlólevonás már sötétben zajlott le, a tábortuz meg egyenesen elmaradt. Így zárult ez a nap, és most már biztos vagyok benne, hogy legalább egy érdekes oldal lesz az újságban. A Vízifarkas ors naplója S.K. |
Egyszer volt, hol nem volt, |
|
a Dunaperenciás folyón is túl, a Börzsöny üveghegyein is túl, ahol a kurtafarkú CSERKÉSZTÁBOR dúl, élt egyszer egy LEVENTE, és egy nagy varangyosbékává változtatott királylány. LEVENTÉNEK segíteni próbáltunk, de most is, (mint mindig) elszalasztotta a lehetoséget. Ugyanis a királylány egyik este a LEVENTE hálózsákjába merészkedve esti puszira várt, de a csók helyett az ifjú "bottal ütötte a nyomát". Mi viszont rátaláltunk és meginterjúvoltuk: Riport a Békával, avagy a CSERKÉSZTÁBOR egy varangy szemszögébol Mi:-Eloször is szeretnénk megkérdezni, hogyan került a táborunkba? A Béka:- Közismert sátorból való kikergettetésem után elhatároztam, hogyha már itt vagyok figyelemmel kísérem a tábor életét. Mi:-Nem bánta meg, hogy maradt? A Béka:- Nem, sot ellenkezoleg. Rengeteg élményben volt részem. Mi:- Ennek örülünk. Most ha megengedi felteszünk Önnek néhány kérdést. A Béka:- Állok elébe. Mi:-Eloször is mi a véleménye a tábori fegyelemrol? A Béka:-Hát.. (Brekk) Mi:-Ennyi elég is. És lenti testvéreink fegyelmérol? A Béka:- Miért, ti ismeritek egymást? Mi:- Miért, nem látszik? A Béka:- Hát...Volt, mikor úgy éreztem , de néha kételkedtem. Mi:- Mit szól a tábori konyhához? Evett már ehhez foghatótkat? A Béka:- Soha. Minden nagyon ízlett, de a tejszínhabot jobbnak képzeltem... Mi ilyen nevetséges ezen? Mi:- Semmi, semmi. A reggeli tornáinkon is részt vett? A Béka:- Minden alkalommal. Roppant érdekes gyakorlatok voltak. Mi:- És elfáradt? A Béka:- Háát... A gólyabálok után rendszerint fáradtabb vagyok. Mi:- És mi a véleménye a programokról? A béka:- Legjobban a 12 órás játék tetszett. És az a vihar! Azóta brekedt vagyok! Mi:- Hallott valamit a törvényeinkról? A Béka:- Ó, igen. Hallottam párat a tábor alatt és be is tartottam oket. Oszintén szólva nem volt nehéz. Mi:- Melyek voltak ezek? A Béka:- Például, hogy cserkész ahol tud eszik, vagy A cserkész nem lop, csak kiegészíti készleteit, vagy... Mi ilyen mulatságos már megint? Mi:- Csak jó kedvünk van. Engedjen meg még egy utolsó kérdést! Eddigi tapasztalatai alapján Ön is szívesen lenne cserkész? A Béka:- Nem hiszem , hogy jól érvényesülne rajtam a zöld nyakkendo. Na de félretéve a tréfát mindenképpen breklámozni fogom a cserkészetet a barátaim körébenn. Izgalmas nyaram volt, hála a cserkészeknek. Ez volt életem elso tábora és...?!... Mi:- Sajnos az utolso is. Ugyanis Békánkat röptében elkapta egy gólya. Béka poraira. Csilla |